Xi valódi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
Donald Trump neve, amikor a kínai nagykereskedelmi piacokon vagy a kereskedelmi vásárokon elhangzik, sokakban mosolyt csal az arcra. Az Egyesült Államok elnöke és a 145%-os vámok nem keltettek félelmet a kínai kereskedők körében, sőt, sokkal inkább arra ösztönöztek egy online, nacionalista közösséget, hogy gúnyos mémeket készítsenek, melyek közül néhányban egy mesterséges intelligenciával alkotott Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk láthatóak, amint cipőket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy olyan ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe, és Xi Jinping elnök is világossá tette, hogy Peking nem hajlandó hátrálni. Az elnök a közelmúltban kijelentette: „Több mint 70 éve Kína mindig is a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól.”
Xi magabiztossága részben abból adódik, hogy Kína ma már jóval kevesebb mértékben függ az Egyesült Államoktól, mint 10 évvel ezelőtt. Az igazság azonban az, hogy Trump határozott lépései és a vámemelések olyan feszültségpontokra hatnak, amelyek már léteznek Kína saját, gyengélkedő gazdaságában. Az ingatlanpiaci válság, a növekvő munkanélküliség és az öregedő népesség miatt a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, mint amennyit a kormány szeretne. Xi 2012-ben lépett hatalomra azzal az álommal, hogy egy megújult Kínát épít, de ez most komoly próbára van téve – nemcsak az amerikai vámok által.
A kérdés az, hogy Trump vámjai csökkentik-e Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e a meglévő akadályokat lehetőségekké alakítani. Kínának 1,4 milliárd fős lakosságával elvileg hatalmas belső piaca van, de a helyzet az, hogy a közelmúlt gazdasági bizonytalanságai miatt az emberek nem hajlandók pénzt költeni. Ez nem a kereskedelmi háború következménye, hanem az ingatlanpiac összeomlásának. Számos kínai család élete megtakarításait fektette be otthonaikba, csak hogy az árak az elmúlt öt évben drámaian csökkenjenek. Az ingatlanfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac összeomlott, és a szakértők szerint Kína teljes lakossága sem töltené meg az összes üres lakást az országban. Két éve a Kínai Statisztikai Hivatal volt helyettes vezetője, He Keng elismerte, hogy a legrosszabb becslések szerint mostanra elegendő üres otthon van 3 milliárd ember számára.
Az üres projektek, a „szellemvárosok” sorai láthatók a kínai tartományokban, amelyekben az épületek gyönyörű kertekkel és ablakokkal vannak ellátva, de éjszaka, amikor nincs világítás, látható, hogy az apartmanok üresek. Nincsenek elegendő vevők, hogy lépést tartsanak az építkezésekkel. A kormány öt éve lépett fel, hogy korlátozza az építkezéseken dolgozó vállalatok hitelfelvételi lehetőségeit, de a házárak csökkenésének és ezzel a fogyasztói bizalom megrendülésének hatása már érzékelhető. A Reuters februári felmérése szerint az ingatlanárak idén 2,5%-kal csökkenhetnek.
Nem csupán a lakásárak aggasztják a középosztálybeli kínai családokat. Aggódnak amiatt is, hogy a kormány képes lesz-e nyugdíjat biztosítani számukra; az elkövetkező évtizedben körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50 és 60 év között van, elhagyja a munkaerőpiacot. A Kínai Szociális Tudományok Akadémiája 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett sok fiatal, aki egyetemet végzett, küzd az elhelyezkedéssel, mivel a 16 és 24 év közötti városi fiatalok közül több mint egyötödük munkanélküli, a legfrissebb hivatalos adatok szerint.
Kína nem képes azonnal átállni az Egyesült Államoknak történő árusításról a helyi vásárlókra. Prof. Nie Huihua a Renmin Egyetemről kijelentette: „A gazdasági nyomás miatt valószínűtlen, hogy a belső keresletet rövid távon jelentősen növelni tudják.” A kormány próbálja felélénkíteni a lassuló gazdaságot, és milliárdokat költ gyermekgondozási támogatásokra, bérnövelésre és jobb szabadságokra. Emellett bevezettek egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál a fogyasztási elektronikai cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözzék a vásárlásokat. Prof. Zhang Jun, a Fudan Egyetem közgazdaságtan professzora azonban úgy véli, hogy ez nem fenntartható megoldás. „Szükség van egy hosszú távú mechanizmusra,” mondja. „Növelni kell a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét.”
Az Xi által eladott jólét álma, amely 13 éve hatalomra jutott, még nem valósult meg. A fiatal generáció elkeseredettsége aggodalomra adhat okot a kommunista pártnak, mivel a pénzügyi problémákra adott válaszként a tüntetések száma is nőtt. A Freedom House Kínai Ellenzéki Monitorja szerint az ilyen pénzügyi okokból kiváltott tüntetések az utóbbi hónapokban drámai emelkedést mutattak. Mivel minden tüntetést gyorsan elnyomnak és cenzúráznak a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ez valós fenyegetést jelentene Xi számára.
Xi 2012-ben azt mondta: „Csak akkor tud mindenki jól élni, ha az ország és a nemzet is jól él.” Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Most azonban a helyzet bizonytalanná vált. Azonban Kína az elmúlt évtizedben hatalmas lépéseket tett a fogyasztási elektronika, az akkumulátorok, az elektromos járművek és a mesterséges intelligencia területén, ami része az előrehaladott gyártásra való áttérésnek. Kína a DeepSeek csevegőrobot és a BYD révén, amely tavaly megelőzte a Teslát, hogy a világ legnagyobb elektromos járműgyártója legyen, versenytársává vált az amerikai technológiai dominanciának.
Trump vámjai azonban fenyegetést jelentenek a fejlődésre. A kulcsfontosságú chipek Kínának történő értékesítésének megszorítása, például a legutóbbi, az amerikai Nvidia chipgyártó exportjainak szigorítása célja Xi technológiai ambícióinak korlátozása. Ennek ellenére Xi tisztában van azzal, hogy a kínai gyártók évtizedes előnnyel bírnak, így az amerikai gyártók nehezen találnak ugyanakkora méretű infrastruktúrát és szakképzett munkaer
Ezeket is érdemes megnézni
Hogyan válasszuk ki a legjobb fűtési megoldást?
Mit jelent a cac és hogyan használjuk a mindennapokban?
