Amikor valaki először lép be egy bécsi kórházba, gyakran hasonló érzés fogja el: mintha egy teljesen más egészségügyi világba csöppent volna. Nem a fényűzésről vagy a high-tech eszközökről van szó – hanem arról, hogy minden szereplő pontosan ismeri a feladatát, és azt zökkenőmentesen látja el. A recepciótól az ápolókon keresztül a szakorvosokig mindenki tudja, mit kell tennie. A folyamat gördülékeny, nincs kapkodás, nincs káosz, nincs indokolatlan időhúzás. A professzionalizmus érzete azért annyira átható, mert a rendszer alapjaiban úgy épül fel, hogy a beteg közvetlenül szakemberhez kerüljön, ne pedig egy bürokratikus útvesztőben tévedezzen. Az orvosoknak és az asszisztenseknek van idejük, erejük és terük arra, hogy odafigyeljenek a betegre, alaposan átgondolják az…