A Helsinki szindróma egy olyan pszichológiai jelenség, amely a fogvatartottak és fogvatartóik közötti váratlan érzelmi kötődéseket írja le. Ez a fogalom a túszejtés során alakul ki, amikor a túszok kezdetben félelmet és elnyomást tapasztalnak, ám idővel kialakulhat bennük egyfajta szimpátia vagy érzelmi kötődés a fogvatartóikkal. A jelenség népszerűsödését követően több film és könyv is foglalkozott vele, ezáltal a közvélemény figyelmét is felkeltette. A Helsinki szindróma mögött meghúzódó pszichológiai mechanizmusok mélyen gyökereznek az emberi kapcsolatokban és a túlélési ösztönökben. A stresszes helyzetek, mint amilyeneket a túszejtés során tapasztalhatunk, gyakran rendkívüli reakciókat váltanak ki az emberekből. Az ilyen helyzetekben a fogvatartottak képesek lehetnek felfedezni a fogvatartóik emberi oldalát, és ezáltal egyfajta empátiát…