Ötven évvel a háború után új amerikai kihívás elé néz Vietnam – vámok veszélyeztetik a gazdaságot

Egy forró délutánon Vietnamban Tung Linh, a 20 éves egyetemi hallgató, kifejtette, hogy „tulajdonképpen semmit sem tud” az országának történetéről, amelyben a kommunista Észak és az Egyesült Államok által támogatott Dél harcolt egymás ellen. „A nagyszüleim harcoltak a háborúban, és ennek köszönhetően ma már felnézhetünk az égre, láthatunk repülőgépeket, és nem félünk, mint ők” – mondta, miközben a jobb arcán a vietnami zászló kis sárga csillagja díszelgett egy piros téglalapban. Linh és a Ho Si Minh-város, ahol él, éppen a háború befejezésének 50. évfordulójára készültek, amikor a kommunisták győzelmet arattak. A mai Vietnam gyökeresen eltér attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok vereséggel távoztak – dinamikusan fejlődő, gazdagságra törő állam, amelynek autoriter kommunista vezetése a kapitalizmus mellett tette le a voksát. Az ország vezetése szeretné követni Kína példáját, és jelentős erőforrásokat fektetett abba, hogy megbízható gyártóközponttá váljon, sőt, alternatívát nyújtson Kínával szemben.

Ez a törekvés azonban kockázatos, különösen Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborúja közepette – ennek egyik következményeként 46%-os vámot helyezett kilátásba a délkelet-ázsiai országra. Ez a lépés akár tönkre is teheti Vietnam gazdasági potenciálját. Az ország története során francia gyarmati uralom alatt állt, kínai vazallusként működött, és 20 éven át az Egyesült Államok véres harcának csatatere volt, melynek célja a kommunizmus terjedésének megakadályozása Délkelet-Ázsiában. Azonban Vietnam nem tudja elkerülni földrajzi helyzetét, hiszen Kína déli határán helyezkedik el, és most újra az Egyesült Államok egy új harcának frontvonalában találja magát, amelynek célja Peking gazdasági hatalmának megfékezése.

Vietnam fiatal ország, amely siet. A medián életkor 33 év, ami jelentősen fiatalabb, mint Thaiföldé vagy Kínáé (40), és jóval fiatalabb, mint Japáné (50). „Olyan munkát szeretnék, amely sikeresebbé teszi Vietnámot” – mondta Linh folyékony angolsággal. „És igen, nekem is sikeresnek kell lennem” – tette hozzá mosolyogva, mikor rákérdeztek. Ez az álom jól illik a nyüzsgő városához – Ho Si Minh-város ma már 10 milliós metropolisz, amely olyan forgalmi dugókkal, üvegfelületekkel rendelkező felhőkarcolókkal, ötcsillagos szállodákkal, éttermekkel és nem éppen tiszta masszázsszalonokkal bír, mint más ázsiai nagyvárosok, például Bangkok, Manila vagy Jakarta. Nehéz nyomait találni a szocialista ideológiának, amely 1975-ben a város elfoglalásához vezetett, amikor Dél-Vietnam fővárosa volt. A győztesek átnevezték Ho Si Minh-városra, a kommunista Észak-Vietnam forradalmi atyjáról elnevezve. De a helyiek számára továbbra is Saigon marad. Amikor 50 évvel ezelőtt a város elesett, Dél-Vietnam megszűnt létezni, ahogy az észak-vietnami tankok áttörték a köztársasági elnöki rezidencia magas vaskapuit, és felvonták a vörös zászlót sárga csillaggal a köztársasági palota felett. Amerika szövetségese, a déli rezsim megsemmisült, és az utolsó elnök már az előző napon elmenekült. Több mint két évtizedes keserves konfliktus ért véget, ám a győzelem hatalmas árat követelt. Becslések szerint hárommillióan haltak meg, és sokan megsebesültek. 1968 és 1975 között a háború alatt több bombát dobtak Vietnamra, mint a második világháború minden hadszínterén összesen.

Bár a vietnamiak ünneplik az újraegyesülés évfordulóját, kevesen szeretnének beszélni a háborúról. Linh és barátai örömmel kiáltottak, amikor egy katonákat szállító teherautó elhaladt mellettük. A katonák, akik a felvonulásra készültek, visszaintettek. „Izgatott vagyok, mert ez a nap, amikor újra egyesültünk, amikor újra egy ország lettünk” – mondta Linh. Válasza kicsit előre megfontoltnak tűnt, főként a kormány által kijelölt kísérő miatt, aki végigkísérte a BBC-t. De a jövőbe vetett lelkesedése – és hazája iránti elköteleződése – nem egyedi. Kicsit arrébb, egy 18 éves Minh, aki nem akarta megosztani a vezetéknevét, azt mondta, hogy jogásznak tanul, hogy „sikeres lehessen”. Nevetve hozzátette: „És gazdag!” Amikor megkérdeztük, hogyan viszonyulnak a fiatalok az amerikaiakhoz, a kísérő láthatóan megrökönyödött és próbálta megakadályozni a válaszát. „Nem vagyunk dühösek” – mondta. „Nem gyűlölünk senkit. Ez a múlt. Most kereskedni szeretnénk Amerikával. Tudod, globalizáció? Tanulni akarunk Amerikától.”

Vietnam új vezetői is hasonló ambíciókkal bírnak. Januárban az új kommunista párt főtitkára, To Lam, egy bürokráciacsökkentő programot indított, amely még Elon Musk számára is lenyűgöző lehetne. Az ország 63 megyéje és települése 34-re csökken, a kormányzati minisztériumok és ügynökségek száma 30-ról 17-re csökken. Az idei évben 100 000 kormánytisztviselőt bocsátanak el a hivatalos becslések szerint. Az ambíció óriási. Délkelet-Ázsiában eddig csak egy ország, Szingapúr, tudta elkerülni a „középosztály csapdáját”, amely a gazdasági növekedés lelassulásához vezet, mielőtt az országok gazdaggá válnának. Vietnam, amelynek gazdasága folyamatosan 5%-kal nő, a második akar lenni. Az ország szélesre tárta kapuit a befektetések előtt – és visszafogadja azokat, akiket egykor kiűzött a partra. A 1975-ös győzelem után körülbelül kétmillió dél-vietnami menekült el az országból. Sokuk kínai etnikumú volt. Gyenge csónakokba zsúfolódtak, és átkeltek a Dél-kínai-tengeren. Őket „csónakos embereknek” nevezték. Ma az ő leszármazottaik egy közel hatmilliós diaszpórát alkotnak, amely az Egyesült Államoktól és Kanadától Franciaországon, Németországon, Japánon át Tajvanig terjed. „2017 óta sok tajvani céget ösztönöztem, hogy fektessenek be Vietnamba, és én magam is tanácsadója vagyok több nagy elektronikai cégnek, akiket idehoztam” – mondta Lisa

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cjewggl0yqeo