A politikai egyetértés megbomlása a klímaváltozás ügyében
Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben első nagy gazdaságként elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, a parlamenti képviselők között szinte egyetértés volt, így a döntést egyszerűen „bólogatással” fogadták el szavazás nélkül. Azóta azonban a politikai helyzet drámaian megváltozott: a Westminsterben kialakult konszenzus szétesett, és a nettó nulla cél elérése egyre inkább politikai megosztottságot eredményez. A Munkáspárt egy újabb határidőt is vállalt: 2030-ra tiszta energiát kíván elérni. A Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó nullás célt szeretnének, míg a Konzervatív Párt a politikájuk fékezésére törekszik, és először van olyan mainstream párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó nulla elérésének szükségességét. Még egy volt Munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair is jelezte, hogy a meglévő globális klímaváltozási megközelítések nem működnek, bár később pontosította, hogy intézete támogatja a kormány célkitűzéseit.
Mi történt tehát az utóbbi hat évben? 2019-ben, amikor a 2050-es nettó nulla szén-dioxid kibocsátási célkitűzést meghatározták, a közvélemény aggodalma a klímaváltozás miatt nagyon is érzékelhető volt. Ezernyi ember csatlakozott az Extinction Rebellion tüntetésekhez, és Greta Thunberg, a fiatal aktivista olyan nagy hatással volt, hogy meghívták a parlamenti képviselők elé. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint azonban nem tapasztaltak jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó nulla támogatottságában, még akkor sem, ha az emberek már nem vonulnak az utcákra. A változás abban rejlik, hogy a beszélgetés iránya megváltozott: a megélhetési költségek növekedése és az ukrajnai háború után a fókusz áthelyeződött arra, hogy „ez hogyan érinti az emberek pénzügyeit, és biztonságosabbá teszi-e az országot”. Tryl azt is megjegyzi, hogy a vita a bal- és jobboldal között polarizálódott, a Munkáspárti és Liberális Demokraták szavazói számára a klímaváltozás a „három legfontosabb” téma közé tartozik, míg a Reform Párt támogatói inkább ellenségesek a nettó nullával szemben, de nem annyira motiváltak: kutatása szerint csak tíz emberből egy szavaz Farage pártjára a nettó nulla miatt.
A politikai konszenzus szétesése sokkal inkább az „elit szinten” tapasztalható, mint a közvélemény szintjén. A Reform Párt felemelkedése, amely a „nettó hülyeség nulla” kifejezést tette kampányának középpontjába, szintén hozzájárult a klímaváltozási célok körüli párbeszéd felerősödéséhez. Richard Tice, a párt helyettes vezetője hangsúlyozza, hogy a Reform Párt képes volt beemelni ezt a témát a politikai napirendbe. „Az emberek a házaink előtt a bevándorlásról beszélnek, de a következő téma a mindennek az ára, a számlák, a megélhetési költségek” – mondta. „Amikor jobban megvizsgáljuk, az üzenet világos: a megélhetési költségek növekedése nagymértékben az energiadíjak emelkedésének tudható be.” Tice szerint az utóbbi hat hónapban az emberek tudatossága jelentősen változott a munkanélküliség és a számlák miatt.
Adrian Ramsay, az Anglia és Wales Zöld Pártjának társelnöke szerint a konszenzus szétesése „szomorú”, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte a politikai spektrum egyes részei hajlamosak politikai futballá alakítani a klímaváltozás kérdését, de úgy véli, hogy a pártokban ésszerű embereknek ellenállniuk kell ennek. Ramsay úgy véli, hogy az embereknek érezniük kell, hogy bevonják őket a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekbe, és hiszi, hogy a parlamentben van egy „értelmes klímázás többsége”, amelynek feladata a megfelelő politikák kidolgozása, hogy az embereket magukkal vigyék. Kiemeli, hogy ezt olyan módon kell megvalósítani, amely együttműködést eredményez, és figyelmeztet arra, hogy a közlekedés terén a zöld alternatíva legyen a kedvezőbb árú lehetőség.
A politikai táj képét tovább árnyalja, hogy a konzervatívok, akik korábban lelkesen támogatták a 2050-es célt, most lassítják egyes célokat, és Kemi Badenoch alatt már el is vetették a 2050-es terveket, amelyeket „lehetetlennek” minősített. A baloldal politikai tábora, amely főként a Munkáspárt köré összpontosul, szintén jelezte, hogy a nettó nulla cél elérése feltételhez kötött. Szakszervezetek egyre hangosabban szólalnak fel a munkahelyek védelme érdekében, hangsúlyozva, hogy a zöld energiára való átmenet során szükség van egy megfelelő tervre a munkavállalók támogatása érdekében. A Munkáspárt „tiszta energia 2030-ra” célkitűzése jelenleg törvényben rögzített, de a párt belső forrásai szerint az elköteleződés egyre gyakrabban kerül kérdőre vonásra, ami aggodalmakat ébreszt a jövőbeli politikai tőke és gazdasági lehetőségek miatt.
Ezeket is érdemes megnézni
Mennyibe kerül a kutyakozmetika és mit tartalmaz az ár?
A legjobb szuper laptopok a piacon: mit érdemes választani?
