
Forradalom zajlik az indiai edzőiparban
Bár lehet, hogy nem hallottunk még a Tajvanról származó Hong Fu Industrial Group cégről, mindazonáltal ha egy forgalmas utcán sétálunk, valószínűleg a termékeik között lépkedünk. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely olyan márkáknak szállít lábbelit, mint a Nike, Converse, Adidas, Puma, és még sok más. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt készítenek, így nem meglepő, hogy amikor jelentős befektetést hirdettek meg az indiai piacon, az iparág figyelme azonnal a hírek középpontjába került.
A Hong Fu jelenleg egy hatalmas gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Délkelet-Indiában. A gyár, amely várhatóan három-öt éven belül kezd el teljes kapacitással működni, évi 25 millió pár cipőt fog gyártani, és akár 25 ezer munkavállalónak ad munkát. A projekt mögött indiai partnerek is állnak, köztük Aqeel Panaruna, a Florence Shoe Company elnöke. Panaruna elmondta, hogy a nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új lehetőségeket keresett. Hozzátette, hogy Indiában drámai mértékben nő a nem bőrből készült lábbelik iránti kereslet, ami hatalmas potenciált rejt magában. Az indiai kormány is kedvező fogadtatásra számít, remélve, hogy ez a befektetés javítani fogja a lábbeligyártás színvonalát és növelni fogja az exportot.
Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az indiai szabványügyi hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be az Indiában forgalmazott cipők számára. A szabványok értelmében például a használt anyagoknak át kell menniük bizonyos erő- és rugalmassági teszteken. Sandeep Sharma, egy újságíró és a lábbeligyártás szakértője elmondta, hogy ezek a BIS szabványok alapvetően a piac megtisztítását szolgálják. „Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobbat érdemelnek” – fogalmazott.
Ugyanakkor sok indiai ember nem engedheti meg magának a jól ismert márkák cipőit. Számukra egy hatalmas és bonyolult kiscipőgyártó hálózat áll rendelkezésre, amelyet az „informális szektor” néven ismernek. Ezeknek a megfizethető termékeknek a részesedése a teljes lábbelimarketen körülbelül kétharmad. Ashok (teljes nevét nem osztotta meg) is ezen szektor részeként tekint magára, és Észak-Indiában, Agra környékén működik. Ő úgy becsüli, hogy a környéken napi 200 ezer pár cipőt gyártanak az ő működéséhez hasonló üzemek. „Sokan, különösen a vidéki és alacsonyabb jövedelmű városi területeken élők, inkább a helyi, olcsóbb lábbeliket választják a márkás lehetőségek helyett” – mondta. „A szervezett márkák sokszor nehezen terjeszkednek a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki ezt a piaci szegmenst.”
De hogyan befolyásolják az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez bonyolult” – véli Sharma. „A kormány egyensúlyozni próbál. Nem zárhatják be egyszerűen a kisvállalkozások ezreit, amelyek milliókat foglalkoztatnak – ez gazdasági öngyilkosság lenne.” Sharma szerint a kormányzat egy „répa és bot” megközelítést alkalmaz. A szabványok elősegítése mellett programokat is indítanak a kisgyártók támogatására, hogy fejleszthessék folyamataikat. „Nem arról van szó, hogy felszámolják az informális szektort, hanem arról, hogy fokozatosan integrálják őket a formális rendszerbe.”
A helyzetet bonyolítja, hogy az informális szektor híres arról, hogy hamisítványokat készít a nagy márkák cipőiből. Ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, akik jó áron szeretnének divatos lábbelit, de más országok régóta panaszkodnak a hamisítványok miatt bekövetkező veszteségeikre. Eközben számos új indiai cipőgyártó tűnik fel, hogy kiszolgálja India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal éppen azokat a vásárlókat próbálja megnyerni, akik az „üres lábbal” viselhető cipők iránt érdeklődnek, amelyek, mint állítják, jótékony hatással vannak a lábra, mivel ösztönzik a természetes mozgást. Agrawal elmondta, hogy cége, a Zen Barefoot, különös, mivel az indiai lábbeligyártás nem túl innovatív.
A Comet nevű indiai vállalat szintén innovációval próbálkozik. A cég azt állítja, hogy ők az első hazai sportcipő márka, amely a teljes gyártási folyamatot birtokolja, a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, innovatív formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján” – mondta a cég alapítója, Utkarsh Gupta.
A világ lábbeligyártó szektorában változások vannak folyamatban. „A magas értékű termékek irányába való elmozdulás már elkezdődött” – tette hozzá Gupta. „Sok magas értékű márkának át kell helyeznie a gyártását Indiába. Három-öt éven belül egy robusztus ökoszisztémának kell kialakulnia, amely versenyképes lehet a nemzetközi sneaker piacon.”
Agra városában Ashok reméli, hogy az informális szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeligyártásának növekedésével. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kell adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, akkor senki sem tudja megverni Indiát a cipőgyártásban.” Sharma azonban azt mondja, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac mindenképpen el fog mozdulni. Látni fogjuk, hogy a nagyobb szereplők egyre nagyobbak lesznek – nekik megvan a pénzük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kicsik teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a saját réspiacukat.”

