
Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
Donald Trump neve, ha elhangzik a kínai nagykereskedelmi piacokon vagy kereskedelmi vásárokon, gyakran mosolyt csal az emberek arcára. Az Egyesült Államok elnöke által bevezetett 145%-os vámok nem félelmet keltenek sok kínai kereskedőben, hanem inkább egy online kínai nacionalista közösséget inspiráltak, amely gúnyos mémeket és vírusvideókat készít. Ezek között találhatók olyan alkotások is, amelyek mesterséges intelligencia által generált Trump elnököt, JD Vance alelnököt és Elon Musk technológiai mogult ábrázolják, amint cipőket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe; Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog hátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott mások ajándékaira, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól” – mondta a hónap elején. Ezt a magabiztosságot részben az adhatja, hogy Kína sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint 10 éve. Az igazság azonban az, hogy Trump határozott lépései és a vámemelések olyan nyomásnehezedésekre tapintanak, amelyek már léteznek Kína küzdő gazdaságában.
Jelenleg Kínában lakáspiaci válság, növekvő munkanélküliség és öregedő népesség jellemzi a gazdaságot, amely következtében a kínai emberek nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Xi Jinping 2012-ben azzal az álmokkal lépett hatalomra, hogy megújítja Kínát, ám ez most komoly próbára van téve, nem csupán az amerikai vámok által. Az a kérdés, hogy Trump vámjai csökkentik-e Xi gazdasági álmait, vagy Xi képes lesz-e a létező akadályokat lehetőségekké alakítani.
Kína elméletileg 1,4 milliárd fős lakosságával hatalmas belső piaccal rendelkezik, de a helyzet bonyolult. Az emberek nem hajlandók pénzt költeni, amíg a gazdasági kilátások bizonytalanok. Ez a jelenség nem a kereskedelmi háború következménye, hanem a lakáspiac összeomlásából fakad. Sok kínai család életük megtakarításait fektette be otthonaikba, hogy aztán a piaci árak öt év alatt drasztikusan csökkenjenek. A lakásfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac omladozott. Egyes becslések szerint Kínában annyi üres lakás van, hogy az a teljes lakosság számára elegendő lenne.
Az elmúlt öt évben a kínai lakáspiac válsága következtében a lakásárak csökkenésével párhuzamosan nőtt a középosztály aggodalma a kormány nyugdíjjáradékának fenntarthatósága miatt is. A következő évtizedben körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50 és 60 év között van, el fogja hagyni a kínai munkaerőpiacot. A kínai társadalomtudományi akadémia 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. A fiatalok elhelyezkedése is aggasztó, mivel a friss diplomások milliói küzdenek a munkanélküliséggel. Az augusztusi hivatalos adatok szerint a 16 és 24 év közötti fiatalok körében a munkanélküliség meghaladja a 20%-ot.
Kína számára nem olyan egyszerű a helyzet, hogy egyik napról a másikra átálljon az Egyesült Államoknak értékesített áruk helyett a belföldi vásárlókra. Prof. Nie Huihua, a Renmin Egyetem professzora szerint „a gazdaságra nehezedő nyomás miatt valószínűtlen, hogy a belföldi fogyasztás rövid távon jelentősen növekedhet”. Ezt a jelenséget a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében a kormány már évek óta próbálja kezelni, több milliárd dolláros támogatásokkal, növekvő bérekkel és kedvezményes programokkal. Azonban Prof. Zhang Jun, a Fudan Egyetem közgazdaságtan professzora úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem fenntarthatóak. „Hosszú távú mechanizmusokra van szükség. A lakosság vásárlóerejének növelését kell megkezdeni” – mondja.
Xi Jinping számára sürgető szükség van a gazdasági helyzet javítására, hiszen az általa 13 éve megálmodott jólét még nem valósult meg. Kínában a fiatal generáció elkeseredése is aggasztó, ami a Kommunista Párt számára komoly problémát jelenthet – akár tüntetésekhez vagy zavargásokhoz is vezethet. A Freedom House egyik jelentése szerint a pénzügyi sérelmekkel kapcsolatos tüntetések száma az utóbbi hónapokban meredeken megnőtt. Mivel azonban minden ilyen megmozdulást gyorsan elnyomnak és cenzúráznak a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ez komoly fenyegetést jelentene Xi számára.
Kína a közelmúltban igyekszik diversifikálni kereskedelmi kapcsolatait, különösen Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában, a „Belt and Road” kereskedelmi és infrastrukturális kezdeményezés keretében. A legújabb trendek azt mutatják, hogy a kínai exportok egynegyede most már más országokon, például Vietnámon és Kambodzsán keresztül jut el a nemzetközi piacokra. Xi Jinping számára ez a helyzet lehetőséget is teremt arra, hogy Kínát stabil és alternatív globális kereskedelmi partnerként pozicionálja. Azonban nem mentes a kihívásoktól, hiszen a múltban Kína is alkalmazott kereskedelmi korlátozásokat más országokkal szemben, ami megnehezíti jelenlegi globális kapcsolatait.
Bár Xi Jinping hisz abban, hogy Kína képes hosszabb távon elviselni a gazdasági fájdalmakat, mint az Egyesült Államok, a közelmúltban Trump jelezte, hogy hajlandó lenne a vámok csökkentésére. A kínai közösségi médiában ez azonnali reakciót váltott ki, és sokan azt állították, hogy Trump „meghátrált”. Kína számára a hosszú távú terveket és a belső problémák megoldását kell előtérbe helyeznie, hiszen a jövő a pekingi döntéshozók kezében áll, nem pedig Washingtonban.

